A mi lombik-sztorink

Van egy jó és van egy rossz hírem. Végre egy gyógyszer ami úgy fest, hogy beválik. A négy hete mért 9,5-es vércukor szintem lement 7-re 0-60 perces terheléses vércukor-inzulin meghatározásnál. Viszont kiderült, hogy a D vitamin szintem 70. A normál értékbe ez természetesen nem esik bele, ahogy nálam általában semmi. 75-től lenne jó, úgyhogy kaptam még egy fajta bogyót amit kapkodhatok. Már sokszor nem bírom követni magamat, hogy mit vettem be és mit nem:) Három hónap múlva kontroll. Addig meg várom a csodát, hátha teherbe esek:) A remény hal meg utoljára!

Kedden voltam a dokimnál, hogy kielemezzük a laboreredményeket. Amikor meglátta a magas cukromat (9,5), eléggé meglepődött. Azt mondta, hogy még ilyen helyzetbe soha nem hozta ez a gyógyszer, általában a lányok ilyenkor terhesen jönnek vissza. Hát erre csak annyit tudtam mondani, hogy már megint én vagyok az a bizonyos kivétel aki erősíti a szabályt. Azonnal kapta a recepttömbjét és máris véste rá az új gyógyszert amit Eucreas-nak hívnak, de a dokinénim csak Eufrásznak becézte.:) Úgyhogy most úgy néz ki a napom gyógyszer szempontjából, hogy reggel éhgyomorra egy L-thyroxin, reggeli után egy eufrász, ebéd után adimet, vacsi után megint eufrász. Négy hét múlva kajálós két pontos terhelésre van időpontom, aztán meglátjuk hogyan reagálok az új gyógyszeremre. Eddig mindig a második jött be, valamiért én kivételes vagyok, sose az jön be ami a nagy többségnek:)

 Hétfőn voltam újra vérvételen. Három pontos terhelés volt, aminek annyira vártam az eredményét, hiszen biztos voltam benne hogy minden tök jó lesz, hiszen legutóbb kb. két hónapja új gyógyszert kaptam a Competact-ot, hogy felturbózzuk az eddig elért jó eredményeket és kezdhessük a harmadik lombikot. Erre milyen eredményt kapok? 9,5 a 120 perces cukorszintem!!! Amivel tegyük hozzá előtt nem volt baj. Mindig magas volt kicsit, de soha nem ment a normál érték fölé:( Híztam három kilót, tele vagyok újra pattanásokkal, hullik a hajam:( Holnap megyek vissza a dokimhoz, meg is mondom neki, hogy felejtse el, hogy én ezt tovább szedjem!!!! Mindjárt sírok, úgy elkeserített ez az eredmény:((((

 ...csak nekünk nem:( Most megint kicsit mély pontra kerültem. Tegnap elmentünk a férjem papájához, ahol összegyültek az unokák. A drágám unokatesója (aki 20 éves) boldogan jelentette be, hogy terhes és ráadásul elsőre sikerült ahogy eldöntötték hogy jöhet. Próbáltam jó pofát vágni a dologhoz, de akkora gombót lett a torkomban, hogy nagyon nehéz volt lenyelni. A drágám persze észrevette és próbált kicsit terelni, hogy ne legyek rossz kedvű, de persze nem nagyon sikerült szegénykémnek. Ma reggel blog olvasással kezdtem a napot és mi fogadott? Egy kedves "ismerősöm" akinek olvasom a blogját két csíkos tesztet produkált. Ennek egyébként nagyon örülök, nagyon drukkoltam nekik, de mégis van egy érzés, amit nagyon szívesen kiírtanék magamból, az pedig egy irigységgel, szomorúsággal, lelkiismeretfurdalással fűszerezett öröm. Hát elég hülye érzés:( De így lassan négy év várakozás és két sikertelen lombik után nem tudok már felhőtlenül örülni az ilyen híreknek. Úgy szégyellem magam emiatt:(

Múlt héten voltam az endokrinológusnál. Kielemezgettük az eredményeket. Hálistennek nem olyan rossz a helyzet mint ahogy én elképzeltem. Dokinéni megdícsért, hogy egy év alatt lefeleztem az inzulinszintemet, 18kg-ot ledobtam, a vasam rendbejött, már csak a pajzsmirigyet kéne lejjebb húzni, és ha így megy tovább, akkor ősszel belekezdhetünk a harmadik lombikprogramba. Ha be tudnám a sportolást szorítani az életembe, akkor eredményesebb lehetnék, de ez egyelőre nem megy:( Mindenesetre kicsit megnyugodtam. Úgyhogy most a nyáron kipihenjük magunkat, összeszedjük minden erőnket, és összehozunk minimum egy babát:) 

Bocs az eltűnésért, de nem történt semmi említésre méltó a babaprojekttel kapcsolatban mostanáig. Ma voltam a Mensmentisben egy nagy kontrollon, ugyanis most egy éve kezeljük az inzulinrezisztenciámat az endometriozissal és a pajzsmiriggyel karöltve. Íme a csodás eredményeim:

Miért pont mi tartoznánk abba az egy százalékba akiknek sikerül valami csoda folytán.:( Természetetesen megjött már 17-én, sőt 21-én úgy beerősített mint még soha. Pedig minden jele megvolt a terhességnek. Mindenki szinte 100%-ig biztos volt benne, hogy nem fog megjönni. Biztos az a baj, hogy egyből szétkürtöltem. Mit csináljak, ha boldog vagyok, nem tudom magamban tartani. Na mindegy. Megyek vissza 10-én vérvételre az endokrinológushoz, aztán szerintem hívom a Kaálit, hogy mikor kezdhetjük újra. Szerintem ebben az évben nem biztos, hogy kapunk még időpontot, mert tavaly ilyenkor is telt ház volt náluk. Azért reménykedem:) Közben persze megint született a környezetemben két bébi, plusz terhes az egyik kolléganőm. Pedig neki már van egy! Most én következem végre! Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire nem fogok örülni egy baba születésének a baráti körben. Nem tehetek róla, de már nem tudom mosolyogva fogadni ezeket a híreket. Még jó hogy van a keresztfiam akin addig kiélhetem magam:)

Végre kicsit lejjebb ment az inzulin szintem! Mostmár "csak" 78. Viszont a vércukor kicsit megemelkedett. Azt mondta a dokinéni, hogy ez valószínűleg azért van, mert még mindig keveset eszek. Mondtam, hogy oké, én ennék többet, de találjunk ki valamit, mert már utálok enni, sőt undorodom a hústól. Erre az mondja: "nem terhes maga kedveském?". Ááá, ugyan késett a menstruációm a múlt hónapban, kb két hét késéssel jött meg, igaz kevesebb volt jóval, meg nem is volt igazi vérzés, inkább csak barnázás, de azért vettem két tesztet is egy hét különbséggel, sajnos mindkettő negatív lett. A dokim szerint azért még lehetek terhes, úgyhogy várjuk meg a következőt, ha megint késik, vagy nem jön meg, akkor megnézzük a véremet, hogy van-e hcg benne vagy sem. Mert elvileg akkor a megemelkedett vércukor szint is meg lenne magyarázva:) Ja, és tegnapelőtt hánytam is! Igaz nem reggeli rosszullét volt, hanem esti, de azért még remélem lehet amiatt, hogy baba van a pocakban:) Na jó, tudom, hülye vagyok, nem szabad ennyire beleélni magam, de azért nagyon reménykedem benne! Remélem nem jön meg!:) 15. és 18. között esedékes a következő kb, addig már csak pár napot kell kibírnom. Annyira jó lenne, ha egy ilyen csoda részesei lehetnénk és nem lenne szükségünk a lombikozásra! 

Hát ahogy a címből is kiderül, nem sikerült jól a vizsgálat. A megengedett 26 helyett 116.9 az inzulin szintem:( Azt mondta az endokrinológus, hogy amíg ezt nem hozzuk helyre, addig fölösleges is lombikozni, mert csak növeljük a sikertelen próbálkozások számát:( Nem értem ezeket a vizsgálatokat miért két sikertelen lombik után kell csak megcsinálni???? Kaptam egy gyógyszert ami elvileg beállítja az inzulinszintet, meg diétáznom kell amit 28-án egy dietetikus fog megtanítani nekem, hogy mit hogyan és mikor ehetek. Ja, és be kell állnom a napi hatszori evésre, mert ha nem sikerül, akkor jön az inzulin szúrkálás a hasba, magyarul cukorbeteg leszek. Szép remények. Mi csak gyereket szeretnénk, miért kell ennyi szarnak jönni??? Nem elég az endometriózis meg hogy nem lehet gyerekünk másképp mint lombikkal, a lisztérzékenységem mellé még ha így haladok kapok egy cukorbetegséget is:( És akkor jönnek az okos tanácsok, hogy ne gondoljak a rossz dolgokra, mert akkor bevonzzom, meg hasonlók. Na persze. Kérdem én ezek után ki tudna pozitívan hozzáállni? Na szóval hat hét múlva kontroll. Addig még lesz egy nyaki ultrahang is, hogy megnézzük a pajzsmiriggyel nincs-e valami gáz esetleg (ja, amúgy már arra is szedek gyógyszert, mert magas a tsh-m), meg még egy vérvétel. Aztán elvileg mennem kéne május 10-én ultrahangra a Kaáliba is, hogy kezdjük a petefészek stimulálást, de nem tudom mi lesz, mert az endokrinológus szerint ugye ennek nem sok értelme van így. Na meglátjuk. Majd Szmatona doktorbácsi megmondja. Még jó, hogy már a műtéthez való ekg-t és labort megcsináltattam:(

Március 4-én voltam újra a Kaáliban a dokibácsimnál. Elküldött vércukor+inzulin vizsgálatra amit egy budai magánklinikán fognak csinálni elvileg hatezerért. Azért magánklinikán, mert máshol nem csinálják meg az inzulinvizsgálatot. A vércukor terheléses vizsgálat úgy fest, hogy éhgyomorra leveszik a vért, inni kell egy cukros folyadékot, aztán két óra múlva újra megcsapolnak. Nem lesz kellemes, mert sem előtte, sem közben nem lehet inni semmi mást, enni pedig csak utána. Szóval már alig várom:( Na mindegy. Dokibácsim azt mondta, hogy amint megvan az eredmény, csörögjek és szeretné ha még márciusban találkozhatnánk. Én is.:) Aztán ha minden jól megy, akkor májusban meg is lehet a beültetés. Azzal bíztatott, hogy már nagyon kicsi választ el minket a sikertől. Hát a próféta szóljon belőle!:)

 Ma kis vérzésem volt reggel, amitől eléggé megijedtem és elkeseredtem:( Tudom, hogy ez nem feltétlenül jelent rosszat, de az a baj, hogy legutóbb is így kezdődött és a vége egy negatív teszt lett:( Nagyon félek és nagyon el vagyok keseredve. Olyan jó lenne tudni, hogy bent vannak-e még. Az egyik barátnőm azt mondta ma, hogy ne ijedjek meg, mert neki négy hónapig rendesen megjött, és most egy hat éves kisfiú anyukája. Hát reménykedjünk! Alig várom hogy tesztelhessek.

 Annyira kétségbe vagyok esve. Az előző programunknál beültetés után volt kis görcsölgetés, ami jelezte a beágyazódást. Most semmi. De annyira semmi, hogy már ijesztő. A férjem azt mondta, hogy lehet, hogy ez a jó. A múltkor görcsölt, de nem maradt meg egy sem. Most nem görcsöl, tehát tuti megmaradnak, vagy legalább egyikük. Bár igaza lenne! Olyan jó lenne ha valaki kicsit megerősítene abban, hogy ez jó, vagy nyomon lehetne követni, hogy bent van, vannak-e még...

Pénteken leszívták a petesejteket. Most csak három lett a múltkori tizenhárommal szemben, de nem keseredtem nagyon el, mert kettő meg is termékenyült belőle, és attót többet végülis amúgy sem ültettek volna vissza, szóval elégedett vagyok. Hétfőn délután háromkor visszakapom őket. Már nagyon várom hogy a pocakomban legyenek. 

Ma volt az utolsó ultrahangos vizsgálat és az utolsó adag Gonal-F. Pénteken leszívja a dokibácsim a petesejteket. Hát nem vagyok nagyon feldobva. Kevés petesejtünk van:( De igazából ha kettő lenne és mindkettő megtermékenyülne és szép nagy blasztocitává váltának, akkor is boldog lennék. Csak ugyebár minél több van, annál jobb, mert akkor egyrészt lehet válogatni köztük, másrészt meg ha ne adj isten bármelyik is szétdurranna, akkor is lenne helyette másik. Remélem ezzel a kevéskével nem lesz baj! Ma hajnal háromkor be kell adnom az ovulációt előidéző injekciót. Mikor máskor?:) Na de nem baj, múltkor is ugyanekkor kellett. A kevésbé kellemes dolog inkább pénteken lesz, amikor egész nap egy korty víz és egy harapás kaja nélkül kell lennem délután kettőig. Akkor lesz ugyanis a műtét. Már nagyon várom. Félreértés ne essék nem vagyok hülye, nem magát a műtétet várom, hanem azt, hogy egymásra találjanak a kis sejtecskéink és pár napon belül pedig bent legyenek a pocakomban a kis babáink. 

Ahogy sejtettem továbbra sem nőnek gyorsabban a petesejtek, ezért a doktorbácsi a 112.5-öt megemelte 150-re (GOnal-F). A 12x12-es méretűből csak 13x13-as lett két nap alatt, amit nem nagy teljesítmény. Ha így haladunk, nem hiszem, hogy leszívják a héten őket:( Pedig már úgy elterveztem, hogy a drágám szülinapjára ami február hatodikán lesz, egy pozitív terhességi tesztet ajándékozok. De szép is lett volna! Na nem baj. Az a lényeg, hogy mostmár szépen nőjenek meg amekkorára kell, szívják le őket, találjanak egymásra az apa sejteivel, és szépen maradjanak bent a méhnyálkahártyámban! Semmi más kívánságom nincs. 

Ma azt mondta a doktorbácsi, hogy a bal petefészkemben három 10x10-es, a jobban pedig öt 12x12-es petesejt van. És ez az elmúlt napokhoz képest nem túl nagy eredmény. Az Ő szavaival élve nagyon lassan nőnek. Lehet, hogy hétfőn változtatunk a dózison. Az előző lombikprogramban csak nyolc napig injekcióztam magam és 13 szép nagy petesejtünk lett, most meg a vasárnapival együtt már tizenkét napnál fogok tartani, és nagy a valószínűsége, hogy nem az lesz a vége:( A mostani sejtjeim úgy látszik lustábbak. Most lehet, hogy hülyén fog hangzani, de kicsit félek, hogy nehogy megérjenek ideje korán, és akkor cseszhetjük az egészet. Vagy egyáltalán ilyen előfordulhat? Nem tudom...

A mai csodálatos bkv sztrájk miatt egy órával később tudtam csak beadni a szurimat. Remélem ez nem okozhat gondot! Kicsit el vagyok most keseredve:( Vasárnap egy éves házasok leszünk a drágámmal, jó lett volna egy kis jó hírt ajándékozni neki. Asszem rámférne egy kis jó kedv:( 

Ma voltam másodszor meglesni a petesejteket, hogy jól viselkednek-e. A múltkori kettőhöz képest mostmár hatan vannak! És még valószínűleg lesznek többen is. Két nap múlva újra ultrahang, addig is Gonal-F 112.5 tovább. Már úgy adom be a szurit, mintha mindig is ezt csináltam volna:)

Ma voltam először ultrahangon amióta petesejtet érlelünk. Mindkét petefészkemben vannak tüszők szerencsére. 10x10-es méreteket hallottam a dokibácsim szájából, de azt mondta, hogy van még több is, csak azoknak még idő kell. Szerdán megyek újra ellenőrzésre. Ha minden jól megy, jövő hét közepén punkció! Akkor jön velem apa is, hogy leadja az anyagot. Múltkor nagyon szépen egymásra találtak a sejtjeink, remélem most sem okoznak csalódást! Már alig várom, hogy itt legyenek a pocakomban a kis embrióink. És remélem most bent is maradnak! Még két napi injekciót előírt a doki. Bár már jövő hét lenne...

Beadtam a mai szurikat is. Így fest a hasam a Suprefact után. Jól tettem, hogy megfordítottam a sorrendet. Előbb Gonal-F, aztán Suprefact. Nem is vérzik így mint tegnap a szuri helye, meg kevésbé volt kellemetlen is.

Novemberben újrakezdtük. Most Marvelon fogamzásgátlóval indítottunk. Szedtem egy hónapig, aztán megjött, aztán megkaptam az új injekcióimat, merthogy ezúttal kétfélét kaptam, viszont nincs gyógyszer. A múltkor annyira profin beadtam a szurit, hogy most nem is féltem tőle. Pedig ez más kicsit. A Gonal-F-fel nincs is gond, de a Suprefact egy kissé kellemetlen. Tegnap (2010.jan.5) adtam be az elsőt és úgy bepirosodott a hasam, plusz viszketett mint állat, hogy először meg is ijedtem, hogy vajon ez normális? Utánanéztem, sajnos normális:( De kemény vagyok, mindent kibírok a cél érdekében. Volt már rosszabb is, pl. katéter:) Na nekem eddig az volt a csúcs. Szóval ez a szuri ahhoz képest leányálom. Érdekes, hogy kb. egy-két óra múlva már éreztem a hatást. Úgy szúrt a petefészkem, meg bele-belenyilallt. Ma a másik oldalra kell adni. Most másképp csinálom. Előbb adom be a Gonal-F-et, utána a másikat. Hátha jobb lesz. Annak legalább vékonyabb a tűje. Kevésbé kellemetlen. Sőt, igazából a Gonal-F meg se kottyan.

Drukkoljatok, hogy most is sokan legyenek! 11-én megyek először ultrahangra. Szerintem január végén már bent is lesznek a kis embrióink. 

 Hazaértünk, megbeszéltük, hogy amennyit lehet, pihenni fogok. A férjem olyan édes volt. Amikor hazaértünk, mondta, hogy halkítsam le a telefonomat, hogy nehogy felébresszék a gyerekeinket:) Az úton is egyébként végig fogta, simizte a hasamat. Ez olyan jó érzés volt, mert addig bevallom őszintén úgy éreztem, hogy őt ez nem nagyon foglalkoztatja. Persze én is túlérzékeny voltam abban az időben, mindenért kötöszködtem, ideges voltam. Már néha sajnáltam is szegénykémet, hogy mit el tud nekem viselni...

Na azt az érzést senkinek nem kívánom. Egy világ dőlt össze bennünk. Az én kemény férjem velem sírt. Megöleltük egymást és úgy zokogtunk. Nem tudtunk mit mondani sem egymásnak. Ilyen még nem történt velünk. Egyikünk mindig erősebb és segít a másiknak talpra állni. Másnap mentem dolgozni, de nem ezen a bolygón voltam. Egy telefonos ügyfélszolgálaton dolgozom, de aznap az sem érdekelt, ha a k...a anyámba küldtek el az ügyfelek. Máskor ezek rosszul esnének, de akkor meg sem hallottam. A következő nap elhatároztam, hogy nem fogok depresszíóba zuhanni, ezt túl kell élni, mert különben baj lesz. Írtam egy sms-t a drágámnak, hogy én tudom miért nem vagyok terhes. Azért, mert a gyerekeink sítáborban vannak, és mivel nagyon jól érzik magukat, még nem akarnak hazajönni. Kíváncsian vártam a választ, hogy mi lesz a reakció. A válasz ennyi volt: :) Ezért imádlak:)

Bementem hát ultrahangra. Nem számítottam semmi jóra, mert nekünk soha semmi nem megy könnyen. Amíg eljutottunk ide, addig átestem január óta még egy műtéten, magas volt a prolaktin szintem, magas volt a pajzsmirigyem, annyi gyógyszert szedtem, hogy kajára már nem is volt szükség, mert jóllaktam ezekkel.

Elindultunk hát haza...