Miért pont mi tartoznánk abba az egy százalékba akiknek sikerül valami csoda folytán.:( Természetetesen megjött már 17-én, sőt 21-én úgy beerősített mint még soha. Pedig minden jele megvolt a terhességnek. Mindenki szinte 100%-ig biztos volt benne, hogy nem fog megjönni. Biztos az a baj, hogy egyből szétkürtöltem. Mit csináljak, ha boldog vagyok, nem tudom magamban tartani. Na mindegy. Megyek vissza 10-én vérvételre az endokrinológushoz, aztán szerintem hívom a Kaálit, hogy mikor kezdhetjük újra. Szerintem ebben az évben nem biztos, hogy kapunk még időpontot, mert tavaly ilyenkor is telt ház volt náluk. Azért reménykedem:) Közben persze megint született a környezetemben két bébi, plusz terhes az egyik kolléganőm. Pedig neki már van egy! Most én következem végre! Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire nem fogok örülni egy baba születésének a baráti körben. Nem tehetek róla, de már nem tudom mosolyogva fogadni ezeket a híreket. Még jó hogy van a keresztfiam akin addig kiélhetem magam:)